Hatvanhat éve végezték ki Tóth Ilonkát, az 1956 utáni kádári megtorlások egyik
szimbolikus alakját. A forradalom és szabadságharc évfordulóján, október 23-án
avatták fel emléktábláját azon az épületen, ahonnan az orvostanhallgató lányt
elhurcolták.
A Nemzeti Örökség Intézete, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Mentor Közéleti,
Kulturális és Sport Egyesület közreműködésével elkészített emléktáblát avattak október 23-án
Tóth Ilonka 1956-os forradalmár és mártír emlékére a Cházár András u. 3. szám alatti épület
falán. A 60×80 cm méretű, fekete betűkkel ellátott fehér márványtábla elhelyezésével a
mártírhalált halt Tóth Ilonkának, illetve közvetetten a vérbefojtott 1956-os forradalom és
szabadságharcnak és a többszáz kivégzett forradalmárnak is emléket kívántak állítani.
Egyúttal bővül azoknak a zuglói helyszíneknek a sora, amelyek emlékezetpolitikai célokat
szolgálhatnak.
Itt, Zuglóban működött 1956 őszén a Péterfy Sándor utcai Kórház segélyhelye. Tóth Ilonka
pedig már a forradalom előtt, a Péterfy Sándor utcai kórházban végezte medikaként a
belgyógyászati gyakorlatát. Október 23-án részt vett a tüntetésen. 25-étől az Önkéntes
Mentőszolgálat tagja lett, társaival a harcok alatt sebesülteket szállított, a fegyveres
csoportokat kötszerrel, élelmiszerrel látta el. Ugyanezt a munkát folytatta november 4-én is
Zuglóban. Amikor a Péterfy utcában önkéntes jelentkezőt kerestek a Domonkos utcai kórház
felelős vezető orvosának posztjára, a szigorló orvostanhallgató javadalmazás nélkül is
elvállalta ezt a feladatot. Itt is búvóhelyre leltek a felkelők, Tóth Ilona jó néhányukat felvette
betegállományba. Egy sebesült szovjet katonát is kezelt, és óvta a biztonságát, majd
Pestújhelyre, a szovjet kórházba szállíttatta. Mindeközben bekapcsolódott a politikai
ellenállásba, részt vett röpcédulák, illetve az Élünk című illegális lap készítésében.
A medikát Cházár András utcai épületből hurcolták el az 1956. november 20-ára virradó éjjel
és vonták koncepciós eljárás alá. A vád ellene az volt, hogy két társa segítségével orvosi
eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szívszúrással)
megölte Kollár István rakodómunkást, akit az ÁVH tagjának véltek. A történészek és
jogászok többsége úgy véli, a medikát és társait koncepciós eljárásban ítélték halálra, majd 1958 június 28-án kivégezték.
A Fővárosi Bíróság 2001 februárjában a Tóth Ilona elleni eljárást semmisnek nyilvánította.
